1944. nyarán már csak a budapesti zsidóságot nem deportálták haláltáborokba. Őket is csak azért nem, mert a nyilas belügyi államtitkárnak nem sikerült tető alá hoznia, hogy a csendőrök egy nagyszabású akció keretében elindítsák az utolsó transzportot. Ezt a magyar haderő, Koszorús Ferenc vezetésével megakadályozta. Miként? Úgy, hogy az esztergomi péncélosok a város körüli stratégiai pontokat elfoglalva ultimátot juttatak el a készülődő akció vezetőinek. Sokak szerint a magyar harckocsik nem csak a csendőrlaktanyákat célozták, hanem a megszáló németek által lakott objektumokat is.
Koszorús Ferenc egy magyar tiszt volt, akinek rengeteg magyar zsidó köszönheti az életét. Egy jobboldali ember, akire büszke lehetne a FIDESZ, az MDF, ha antifasiszta hagyományaikat szeretnék ápolni.
Koszorús és a magyar páncélosok akciójának az elmúlt héten vasárnap volt az évfordulója. Egyetlen emléktáblája található a városban, de oda az idei évben sem vitt virágot jobboldali politikus. Sem Orbán, sem Dávid. Mert ők erről az örökségről nem vesznek tudomást. A németellenes, antifasiszta örökséget ők nem tekintik követendőnek. Mert a jobboldalon virágkorát éli a náciromantika. Még a mérsékelt körökben is általánossá kezd válni a holokauszt tagadása (sőt gyakorta helyeslése), a bolsevizmus ellen kereszteshadjáratot hírdető német hadigépezettel szembeni utólagos rokonszenv.
Ennek megfelelően az MDF és a FIDESZ továbbra is a kommunizmus szellemével küzd. Bolseviknak bélyegezve mindent és mindenkit, akik balodaliként szemben álltak a fasizmussal. Így lesz az ő szemükben Kristóf László csendőrnyomozó hős és Ságvári Endre egy jogosan elpusztított kommunista.
Márpedig ebben az időszakban minden baloldali Magyarországon elsősorban antifasiszta volt, akik nem utópiákért, hanem többek között a nemzeti függelenségért küzdöttek egy idegen hatalom által megszállt országban. Ságvári lőtt, mert tudta, hogy a gestapó börtönében mi vár rá, a halál. Megölt egy csendőrnyomozót a helyszínen egy másik őt ölte meg. Vállalta a küzdelmet, nem kért a rabságból, a fasizmusból. Történetesen baloldali volt, ezért mi lehetünk rá büszkék. Miként a szintén mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinkszky Endrét a kisgazdák vallották saját mártírjuknak.
A Ságvárit meggyilkoló embert később halálra ítélték. Az akkor érvényben lévő törvények alapján igenis háborús bűnös volt, mert kiszolgálója volt egy náci rezsimnek. Európa szinte minden országában kivégezték volna. Lehet elméleti vitát nyitni azon, hogy okkal vagy ok nélkül lett ő megölve, de a lényegen ez mit sem változtat. Ságvári egy baloldali antifasiszta mártír volt. Kristóf Lászlót akár még rehabilitálni is lehet, mert munkáját végezte, mert önvédelemből is lőtt. De ettől függetlenül ő csendőr volt. És abban az időszakban a piszkos munkák többségét éppen a csendőrök hajtották végre Magyarországon. A begyűjtéseket, a vagonírozást, a halálbaindítást. Ne essünk abba a csabdába, hogy a fasiszta halálgépezet kiszolgálóiból csinálunk mártírt, mert ez nem más mint alig burkolt rokonszenv a nácizmussal.
Ságvári a mi mártírunk. Ságvárit a jobboldal, a történelem szemétdombjára kívánja dobni, mintha egy utolsó gyilkos lett volna. Hagyjuk-e ezt? Pusztán azért, hogy jó viszonyunk maradjon Dávid Ibolyával, akiről tudjuk, hogy milyen cinikusan tud nyilatkozni a holokausztról, embertársaink pusztulásáról? A válasz egyértelműen nem.
Nem hagyhatjuk, hogy megfosszanak minket antifasiszta örökségünktől. Van egy út, amin apáink jártak és sokukat el is pusztították út közben. Méltatlan és valóban gyáva utódok vagyunk, ha hagyjuk, hogy mindenféle szedet-vedett, sunyi jobboldali politikusocska beléjük és ezáltal belénk is törölhesse a lábát.
Ságvárira Európa minden országában egy anitfasiszta mártírként tekintenének és büszkén ápolnák szellemi örökségét. A fasizálódó XXI. századi Magyarországon az a trendi, hogy ki és miként tud nagyobbat belerúgni emlékébe.
Vagyunk baloldaliak, akik ezt nem tűrjük! Nem bújunk el, hanem ha kell az utcán is, akár az örjöngő csőcselékkel szemben állva is büszkén valljuk hitünket, baloldaliságunkat és magyarságunkat.
Két hét múlva lesz Ságvári halálnak évfordulója. Mi ott leszünk, ahol ő, baloldali ember meghalt a magyar szabadságért.
Elég volt a törtémelemhamisításból! Elég volt abból, hogy szemlesütve járunk! A magyar baloldal szellemi örökségét fel kell virágoztassuk, hogy általa új követőkre találjunk! Büszkék vagyunk Ságvári Endrére és ennek hangot is adunk! Akkor is ott fogunk állni, ha utcakövekkel, tojásokkal vagy bármi mással várnak minket a fasizmus, a nácizmus mai örökösei.
Aki bátor és büszke baloldali, az ott lesz velünk!
folyt köv!
