A mai magyar jobboldal a XX. század szülötte. Egy torz korban született torz eszme. Egy alapvető hazugságra épülő, félelem szülte eszme.

Mielőtt bárki megfeddne, kijelentem, hogy a magyar jobboldalnak vannak dícséretes hagyományai is, azonban ezeket immár a történelem homálya fedi. Kimúlt a nemzeti liberalizmus és kimúlt az egyébként sok szempontból baloldali kisgazda eszmeiség is.

A mai magyar jobboldal 1919-ben született meg Szegeden. Abban az időszakban, amikor a magyar tanácsköztársaság Stromfeld Aurél vezetésével sikeresen harcolt a békediktátumok ellen. A honvédő háborút folytató ország megszállt területein, a román és francia hadsereg kegyenceként szerveződtek meg azok, akik minden áron a kommunista hatalom bukását kívánták. Még Trianon árán is. Mert akkor már tudni lehetett, hogy ha a Stromfeld vezette hondvédő háború elbukik, akkor Magyarország kiszolgáltatottan fog bíráivá nőtt ellenségei előtt állni a békekötéskor.

Mi volt a kovász, ami összetartotta a Horthy köré szerveződött nemzetiek közösségét? Nehéz ebben az időszakban jobboldaliságról beszélni. Az első világháborúig ugyanis a hazai belpolitikai életben minden jelentősebb párt erős nemzeti kötődéssel bírt, a habsburg hatalomhoz való viszonyban nyilvánultak meg jelentősebb különbségek. Horthy abban az időszakban radikálisan császárpárti, személyes barátja a császár érdekeit maradéktalanul kiszolgáló Tisza Istvánnak, míg Károlyi akkor még a Függetlenségi Pártban politizál kossuthi alapelveket hírdetve.

A mai magyar jobboldal szellemi elődje Horthy Magyarországa, amely a félelemre épül. 1919 egy sokkhatás a dzsentri kötődésű, nemzeti középolytály számára. A köztársaság kikiáltása, majd a kommunisták hatalomra kerülése és szilárd országvezetése, apokaliptikus hatással bír erre a társadalmi rétegre. Magyarországon is reálisan merül fel a lehetősége egy szovjet típusú társadalmi rend megszilárdulásának. Ez előrevetíti a korábbi társadalmi előjogok megszűntét és komoly társadalmi átalakulásokat. Ennek veszélye egy közösségbe terel volt köztisztviselőket, katonatiszteket, egyházi vezetőket. A hagyományosan germán orientációjú országban riasztóan hat az is, hogy a korábban is mániákusan utált orosz irányába fordult a tanácskormány.

Az 1919-es kommunista uralom egy rövid periódus Magyarország történetében, a jobboldal önmeghatározásában mégis az egyik meghatározó tényező. Fontos megjegyezni, hogy az antibolsevizmus lényegében egy korábbi tényező átalakulása. Magyarországon már évtizedekkel korábban is jelentős félelmek fogalmazódtak meg Oroszországgal kapcsolatban, amely a pánszláv eszmeiség terjesztésén keresztül jelentős mértékben segítette, hogy a történelmi Magyarország területén élő szláv kisebbségek nemzeti öntudata erősödjön. Trianon előtt évtizedekkel már recseget-ropogott az a történelmi egység, amelyet ezeréves államunknak tartottunk. Magyarországról már a háború kirobbanásakor tudni lehetett, hogy nagy vesztese lehet a világégésnek. Minden antant irányából érkező követelésben az első között szerepelt az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában nemzetiségi alapon szerveződő államok jöjjenek létre.

A tanácskormány jórészt magyarok általi megbuktatása után áll össze egy új államalakulat, amelyben a nemzeti középosztály, az úri Magyarország újból elfoglalja korábbi pozícióit. A tömegek reakciója miatt a hatalom rájön, hogy egy átpolitizált társadalomban ellensúlyozni kell a baloldal befolyását, lehetőleg úgy, hogy jelentős átalakulások ne történjenek. Ma szóval kommunikációs lufikat kerestek, amellyel el lehet terelni a tömegek figyelmét a valódi problémákról.

Az egyik és legfontosabb elem ebben az ideológiában a már említett antibolsevizmus mellett az antiszemitizmus. Magyarországra rendkívül sok zsidó telepedett meg a kiegyezést követően. Elsősorban azért, mert ez a kisebbség hajlandó volt az asszimilációra, a nemzeti középosztály értékrendszerének elfogadására. A román, szlovák, szerb, horvát kisebbségeinkről ez nem volt elmondható. Zsidók nélkül már jóüval Trianon előtt kisebbség lett volna a magyarság a többi nemzetiséghez viszonyítva.
Az új határokon belül azonban már nem volt szükség erre a legitimációra. Ennek megfelelően a jobboldali ideológia Európában elsőként próbálja a közéletből kiszorítani a zsidó származású állampogárait. Eközben folyamatosan hivatkoznak arra, hogy a baloldali mozgalmakban kimagasló volt a zsidók aránya.
Részben ez a folyamatos támadás teszi lehetővé, hogy a magyar társadalomban a második világháború utolsó éveiben viszhangot sem vált ki több százezer honfitátrsunk deportálása.

A hazai jobboldali ideológia újabb sarokköve a revizionizmus, azaz a törtélemi Magyarország határainak visszaállítása. Ez is egy alapvető hazugságra épülő elem, mivel ők a magyar jobboldal szellemi attyai akkor árulták el Magyarországot, amikor az a békediktámukkal szembeni komoly és sikeres honvédő háborút folytatott.
1919. után Horthy országában Nagymagyarország egy embléma lett. Az az álomkép, amelyet elérve minden bajunk orvoslásra talál. Sajnos ezen a területen az uralkodó elit soha nem merte kimondani azt, hogy csak azon részeket követeljük, amelyeken a magyar lakosság a többséget alkotja. Inkább rohantunk egy újabb vesztes háborúba Németország oldalán.

A populizmus pedig maga a kötőszövet ezen összetett ideológiában. Egy módszer, hogy minden véleményt, még ha az kisebbségi is, úgy állítsunk be, mintha többségi lenne. Egy rendkívül komoly demagógiára épülű gyakorlat, amely minden egyes történésről képes egy jobboldali értelmezést adni. A lényeg, hogy mindenből maximálisan profitálni tudjunk, azaz szavazatokat támogatókat találjunk. Ennek megfelelően nincs árnyalás, vagy megnyilatkozás a humanizmus vagy egyszerűen az ésszerűség jegyében. Minden esetben úgy kell megszólalni és állást foglalni, hogy bázisunk legostobább tagja is egyértelműen magáévá tudja tenni véleményünk.

Magyarországon az utóbbi tíz évben erősödött meg a mai jobboldali ideológia. Addig egy viszonylag európai vonulattal próbálkoztak, azonban ez túl összetettnek bizonyult egy posztszocialista országban. Itt tömeges bázist jobboldal csak rasszista, főként cigányellenes húrok pengetésével, komcsizással, zsidózással és harsány nagymagyarországozással tud teremteni. Persze mindez zsákutca, mert gyűlöletre nem lehet jövőt építeni. Nem építhetünk azon társadalmi rétegekre, akik krónikusan viszolyognak a modernizációtól. Nem lehet befelé fordulva és saját köreinkben is csak állandóan ellenséget keresve előre vinni egy országot.

A mai magyar jobboldali ideológia pár tucat ember által hergelt indulatok összessége. A dolgok alfája és omegája a kuruc.info, ahol vegytisztán kapjuk meg a mai magyar fasisztoid gondolkozás alapvető gondolatait. Ott kimondják a fasiszta rokonszenvet, reklámozzák Hitler Mein Kampf-ját. A Magyar Nemzetben  és a HírTV-ben, a FIDESZ politikájában már mindez némileg árnyaltabban jelenik meg. Ők csak ritkán zsidóznak (Bayer Zsolt), viszont lépten nyomon a palesztínok Izrael általi elnyomásáról beszélnek és nem kis indulatokat gerjesztenek a segélyezési rendszer körül, ami burkolt cigányozás egyértelműen. Persze Orbán évente pár alkalommal eljut Erdélybe is, reprezentálandó, hogy mennyire szolidáris szegény kisebbségeinkkel.

A mai magyar jobboldali ideológiával nem könnyű megküzdeni, mert ütései övön aluliak. Csapdahelyzetet teremtenek. Aki az általuk támadottakat, zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat nyíltan megvédi, az magyarázkodni kényszerül az előítéletekkel terhelt társadalmi többség előtt. Aki ma eszmefuttatásba kezd arról, hogy Trianonban jelentős területeket reális népesedési adatok alapján csatoltak el tőlünk, az hazaáruló.

A probléma csak az, hogy szinte másról nem is lehet beszélni, csak arról, amiről a jobboldal beszélni kíván, mert ők tematizálnak.

Egyetlen terület van, ahol lehetőség van arra, hogy mi jelentős előnyre tegyünk szert, ez a magyar jövő. A modernizáció témaköre. Mert ez a múltba révedő társaság retteg ettől a területtől. Ők minden újjal és mással szembeni félelemre építő társadalmi bázist építettek fel. Jellemző, hogy a Mercedes kecskeméti beruházása kapcsán is csak a negatívumokat tudják hangsúlyozni.
Persze ahhoz, hogy ezen a területen sikeresek legyünk szakítani kell a jelenlegi túlzottan technokrata hatalomgyakorlásunkkal. Beszélni kell arról, hogy mit akarunk, az mitől baloldali és miért jó az embereknek. Immár nem feszélyez minket az állandó liberális minimum jelenléte. Merjünk baloldaliak lenni és sikeresek leszünk!