
Ilyen gyögyszem a mai napról Lipusz Zsolt nyíregyházi középiskolai magyar-történelem szakos tanárbácsi szösszenete.
Írásait szemlézve az első gondolat az, hogy a tanárúrnak nagy szerencséje, hogy egy közgazdasági iskolában taníthat. Máshol feltűnne az a túlzottan primitív történelemszemlélet és ismeretanyag, amelyet az írásaiból megismerhetünk. No, de vegyük az alapot, a mai adagot: KLIKK
Egy oldalon a honfoglalástól eljutni a mai nemzetrontókig, nem kis cselekedet. Az olyan vargabetűk, hogy attól volt nagy magyar király Zsigmond, hogy magyarul káromkodott, hát azért talán találni ott más érdemet is. Persze az sem gyenge, hogy megvédtük Európát a mongol hordától. Ja, a mongolok halálosan kifáradtak, amíg IV. Béla királyunkat Muhitól a dalmát szigetekig kergették. Aztán megtudjuk, hogy az 1526-os generáció nem volt túl jó, de hadba ugrott ha hívta a haza. No, erről csak annyit, hogy 1514-ben tényleg volt egység, de csak abban, hogy a Dózsa parasztháború leverése után máglyarakás lesz a menü. Mohácsnál azonban már volt némi logisztikai gond, mert Szapolyai János erdélyi vajda lemaradt egy csatlakozásról, ezért inkább 20.000 emberével 40 kilométer távolságból csekkolta, hogy mi az állás a csele patak vonzáskörzetében.
Azt pedig kifejezetten sérelmezem somogyi lévén, hogy az 1566-os Szigetvári Zrinyi hadittet (Szulejmán szultánt iktatták egy jófajta ágyúlövéssel) meg sem említi Lipusz úr. Jurisicsra sem ártott volna pár szót pazarolni, de talán a nevéből eredő származási kétely okán maradt ki a felsorolásból. Vagy lehet, hogy egyszerűen kellett a hely az I. és a II. világháború poklába hazánkat német bérencként vezető politikai elitünk magasztalására? Ez a valószínűbb.
Nem kívánok ironizálni a szerző nagyapjának halálával. Azonban annyit meg kell említeni, hogy érdekes szemlélet azt állítani, hogy voltak "magasztos történelmi események, melynek során tisztességes, bátor férfiak harcoltak hazánkért, az európai civilizációért, és azért adták vagy kockáztatták életüket, hogy ne a degenerált elkorcsosulás, a férfiatlanság, és a gyávaság legyen úr kontinensünkön és szeretett magyar hazánkban."
Tanár úr! Kegyelmed kurvára el van tévedve! Sok magasztos történelmi tett volt az elmúlt 1100 évben, de azok közé nem lehet odatenni a Don-kanyar katasztrófáját. Ott nem voltak hősök, ott állati módon lett elpusztítva egy magyar hadsereg. Egy civilizáltnak tűnő, de gyilkos és pusztító eszme oltárán. És nem csak a halálgyárak miatt mondom ezt, hanem azért is, mert egy kultúrnép nem támadja meg a fél világot Párizstól Athénig.
Tudjuk, hogy Lipusz tanár úr a Jobbik prominense. Azt is tudjuk, hogy mit gondol az SS-ről:
"Zentai és hős bajtársai, 1944-45-ben, a hazánk területén heroikusan harcoló Magyar Királyi Honvédség katonáiként, a német Wehrmachttal, a kőkeményen férfias árja(vagyis egészséges, izmos és heteroszexuális ) Waffen –SS-szel , és más harcoló alakulatok katonáival együtt azért áldozták fel vagy tették kockára életüket a bolsevik, modern tatárjárással szemben, hogy Európa megőrizhesse identitását, s ne mérgezze meg kontinensüket a vörös pestisjárvány mételye és a neoliberális degeneráció, amely együtt jár az egyenlősítő, feminista ideológiák szellemet roncsoló térhódításával."
Ezekből a sorokból süt a kristálytiszta fasizmus. Jó kezekben vannak a Nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola tanulói...