Sokféleképpen próbálkozott, de rájött, hogy célját csak úgy érheti el, ha szembeállítja egymással a falu népét. Először kicsiny közösséget szervezett maga köré, majd több és több embert, akik imádattal fordultak vezetőjük felé és hírdették embertársaiknak az ő nagyságát.

A többség azonban bölcs volt. Nem hatotta meg őket sem a keménykedés, sem a szirénhang. Egyszer megválasztották ugyan vezetőjüknek az ifjú titánt, de újra nem szavaztak neki bizalmat, mert rájöttek, hogy többet vesz el a közösségtől, mint ad neki. Zavarta az embereket, hogy amikor hatalmon volt, akkor sem az ügyek intézésével, hanem vélt ellenségei szapulásával foglalkozott.

Amikor leváltották, égtelen haragra gerjedt. Egy ideig még hitegette a híveit elcsalt választással és egyéb mesékkel, de érezhetően mind többen fordultak el tőle és választották a nyugodt boldogulás lehetőségét. A még mindig fiatal vezér látta, hogy ennek nem lesz jó vége. Tudta, hogy ha nyugalom van, akkor őt, aki mindhol ellenséget és vészt kiált, nem fogja senki komolyan venni. Tudta, hogy vészt kell hozni a falura, hogy az emberek egy megváltóra vággyanak. Ő akart lenni ez a megváltó.

Magához hivatta embereit és nekikezdtek kártékony munkájuknak. A falu orvosa nem adott orvosságot a betegeknek, nem fűtött télvíz idején sem a váróteremben, mondván a polgármester nem ad rá pénzt. A nagybírtokos parasztok elzárták a termést és a piacra csak méregdrágán vittek keveset, mondván a polgármester miatt nem volt jó a termés. A bakter mellékvágányra terelte a vonatokat és azt mondta, hogy azokkal nem lehet járni, mert a polgármester nem ad pénzt arra, hogy a vonatok megálljanak a faluban.

A vezérjelöltről már azt is rebesgették, hogy ha polgármesternek választják, meghosszabbítja mandátumat és beköltözik abba a kastélyba, amibe évtizedek óta fogyatékos gyermekek laktak.

Amikor már nagyon nehezen ment, akkor a vezérjelölt szavazásra vitte, hogy legyen a korcsmában ingyen sör. Az emberek megszavazták és lett is nagy dínom-dánom, de a polgármester még ekkor sem mondott le, sőt lassan az emberek kezdtek újra bízni benne, mert azért érezték, hogy jól alakul a soruk, mégha nem is kaptak munka nélkül az ingyen sörön kívül mást.

A vezérjelölt látta, hogy tennie kell még valamit. Gerjesztenie kellett egy ügyet, amelyet csak ő oldhat meg. Fogta vándorbotját, kiment a határba és addig járta az erdőt, amíg meg nem találta a régóta elkóborolt veszett kutyát. Ez a dög gyáva volt, bár vonyítása éjszakánként megrémítette az embereket. Ezt a kutyát édesgette magához a vezérjelölt, ínyenc falatokkal saját házába csábítva. Hívei megrémültek a fenevadtól, de aztán belátták, hogy segítségével övék lehet végre a hatalom.

Egy könnyed hétvégi nap volt, amikor a vezárjelölt a veszett kutyával észrevétlenül elsétált a játszótér sarkáig. Amikor biztosan nem látta senki, eloldotta a pórázt és a játszó gyerekek közé ugrasztotta a dögöt. Azonnal nagy riadalom lett, mert senki sem számított arra, hogy a sunyi, éjjel is csak lopakodva járó fenevad fényes nappal ronhat rá a gyerekekre. Aki tehette azonnal saját házába menekült, csuktak kaput, ajtót, leengedték a redőnyt és várták, hogy elmúljon a baj. A vadász, a rendőr járta az utcákat, keresve a fenavadat, de hiába, mindig volt egy-egy kapu, ahol a dög menedékre lelt. A vezérjelölt barátai saját házukba engedtek és bőségesen táplálták a veszett kutyát annak fejében, hogy az újra és újra vigégrohanjon az utcákon és félelmet keltsen és tartson a sötét szobákban bújó emberekben.

Aztán egyszercsak harsány szavakra figyeltek fel. A kisbíró közzétette a vezérjelölt hírdetményét, amelyben az állt, hogy amennyiben őt választják meg polgármesternek egy előrehozott választáson, akkor a veszett kutyát két pofonnal kizavarja a faluból még távolabbi erdőkbe, mint az korábban lakott.

Sokan felsóhajtottak a hírre. A félelem, a hetek óta tartó bizonytalanság végét várták és nem is tűnt olyan nagy áldozatnak egy egyszerű voks. Egyedül a falu szélén lakó zsidó és cigány családok féltek. Hozzájuk már korábban is gyakorta betört a veszett dög és tudták, hogy nem lehet ilyen egyszerűen elintézni a vérre szomjazó állatot. A többség viszont bízott a vezérjelöltben és már készültek is választásra. Vasalták az inget és nadrágot, beletörődtek, hogy a félelemtől csak így lehet megszabadulni.

Már a rendőr és a vadász sem kereste a dögöt olyan lendülettel, ők is választásra készültek, vasalták az ünneplőt. Ekkor kerekedett fel a polgármester, kezébe vett egy fejszét és egyedül elindult megkeresni és elpuszítani a fenevadat. Néhány helyre bekopogott. A férfiak és az erősebb legények vele tartottak. Emitt egy kapa, amott egy kasza tűnt fel és mind többen és többen lettek. Az üres és sivár játszótéren találtak rá a dögre. Az meglátva a veszélyt, menekülőre fogta. Megpróbált behúzódni a portákra, ahol korábban menedékre lelt, de most mindhol zárt kapukat talált. Amerre ment, mindhol felbőszült emberekkel találta szembe magát, akik megelégelték a pusztítását, a félelmet. Bámerre próbálkozott mindenhonnan egy helyre tért vissza egy nagy ketrechez. Nem volt más választása, ide kellett behúzódnia, mert félt a balták, kaszák, kapák suhogásától.

A ketrecre nagy lakatot raktak és messzi városba vitték a veszett állatot. Mindenki megnyugodott a választás is elmaradt. A vezérjelölt is az ünneplők közé állt és harsányan hírdette, hogy szép volt a dög eltakarítása a faluból, bár ő simábban is megtette volna ezt. Néhányan tapsoltak, amikor ezt a mondta a többség viszont dühös volt, mert ők tudták, hogy ki hozta a vészt a falura...

Itt a vége fuss el végre!