Aki bátor és kiáll velük szembe, azon talán gyorsabban fog átcsapni ez a hunhitű tálib söpredék.
Talán nekünk, akik arcul köpjük őket, megadatik a tisztes küzdelem lehetősége. Mi számítunk rájuk, ismerjük őket. Tudjuk, hogy minden aljasságra képesek. Megtanulunk együtt élni a félelemkeltésükkel, a sunyiságukkal. Perverz beteges világukban ott magasodunk, mint pusztítani való ellenségek.
Mégsem ér el a kezük hozzánk. Csak kerülgetnek minket, mint a kiéhezett hiénafalka a magányos bivalyt.
Minket nem bántanak, mert még gyengék. Maguknál gyengébbekre vadásznak, akik nem tudnak védekezni. Ha belénk marnak, mi arcukba köpünk és rútságukról leránjuk a leplet. Ettől félnek. Ezt nem szeretik.
Mi állunk és érezzük, hogy hunnia sötét serege milyen erővel készül végigpusztítani ezt a földet, az otthonunkat. Érezzük, hogy gyengék vagyunk, mégis kiállunk a nyílt mezőre és várjuk őket, tiszta őszinte tekintettel fürkésszűk a messzi láthatárt és várjuk, hogy felbukkanjon a sötét sereg.
Kevesen vagyunk, mert legtöbben azt gondolják, hogy megbújhatnak ha ránk ront az új vészkorszak. Napok sem fognak eltelni, amikor rájönnek, hogy ezek elől nincs menekvés, nincs megbújás. Az árpádsávos házmesterek ott lesznek mindenhol és mindenkiről tudni fogják, hogy a múltban mikor és mit tett. És mindenkivel el fognak számolni. Sötét helyeken, pislákoló lámpa mellett.
Most még nem késő. Még fel lehet állni és kiállni eléjük. Még fel lehet rázni embertársainkat, hogy torz eszmékre épülő torz mozgalom készül valami mély sötétségbe taszítani ezt a nemzetet. Te is kellesz ehhez. Tudom, hogy gyengének érzed magad és másokat is gyengének látsz. Még a vezetőnk is csak rendőrök sorfala mögött mutatkozik. Neked este a sötét utcán kell hazasétálnod. Félted a gyereked, aki erről az egészről nem tud semmit. Félsz tőlük, de ott van benned a tudat, hogy valakinek oda kell állni eléjük. Másra vársz, de más sem mozdul. Talán a térded is remeg, de megemeled a lábad és elindulsz egyedül, hogy eléjük állj. Hallod a hangjukat, az átkozódásukat, az acsarkodásukat, félelmetes. Azt hiszed, hogy egyedül vagy, de amikor jobbra és balra nézel feltűnnek Veled egy vonalban állva azok, akik hozzád hasonlóan felvállalták a küzdelmet. Megnyugszol és tudod, hogy helyesen cselekedtél, amikor kiléptél a burokból, amit a félelem és a szürkeség vont köréd.
