Elég kurta a dolog a társadalmi memória. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az ötéves ávós gyerekeket akasztani vágyó tomcatről már szinte el is felejtettük, hogy három héttel ezelőtt milyen csúnyaságokkal is próbálta mulattatni az egyébként kisgyermekét nevelő Vona Gábor gárdista óberstubmbanfűhrert. Ha valaki kapitális butaságot mond, az örül, ha felejtik a dolgot, történetesen ugyebár azt, hogy milyen flash lenne ötéves gyerekeket akasztgatni, mert ugyebár ez a jövő záloga.
Nem ez történik. Jön egy haver és szépen ideologizálja azt a hülyeséget, amit tomcat mondott. Tanítani való módon mossa el a dolgot, ad neki heroisztikus keretet, hősies pátoszt. természetesen arról sem feledkezik meg, hogy az ellenséget megfossza valós emberi mivoltától és valami rút dologgal ruházza fel. Így már lehet írtani a porontyaiz is.
Ez a dolog nem szép dolog. Minden totális diktatúrában így viszonyulnak az ellenséghez, pontosabban mindazokhoz, akiket ellenségnek kiáltanak ki. A legszánalamasabb az, amikor valaki úgy gondolja, hogy a rossz, elítélendő dolog vérségi úton terjed, azaz a gonosz csemetéjének elpusztítása garantálja a gonosz kipusztulását is.
No, ez az ami butaság, nem kicsit nagyon. Az ideológia, az elkötelezettség nem vér útján terjed, hanem gondolatok által. A betűk fertőznek jobboldalon és baloldalon egyaránt. Ha lehet akkor már inkább a könyveket pusztítsátok, ne a gyerekeket. Bár, nagyon bölcs az a mondás is, hogy aki könyveket égetésével kezdi, az emberek égetésével fogja befejezni.
A szélsőjobbos tanmese: KLIKK
