Kissé cinikus leszek. Mert úgy érzem ebben a helyzetben megengedhetem magamnak.
Az előzmény: Valamikor 2001-re megy vissza, amikor baloldali egyetemi mozgalmat szerveztünk, reagálva az akkor létrejövő jobbikra. Többek közt jártunk abban a Társadalomelméleti Kollégiumban (TEK), ami vállaltan volt (akkor még legalábbis, most nem tudom mi a helyzet), vallottan marxista.
Többen kiemelték nekünk, hogy a TEK pártsemleges, magyarán finoman el lettünk hajtva. A kampányban aztán mi derekasan küzdöttünk is, a mára baloldalivá lett rektorok közül nem egy informálódótt tagjaink tanulmánya felől nem éppen hízelgő mondatok közepette.
No, de nem is ez a lényeg, majd a memoárokba fényezem magam, itt erre senki sem kíváncsi. Itt arról akarok írni, hogy egy kicsit értetlen vagyok. Nem értem, hogy miért csak most kellett reagálni. A kuruc.info nem most kezdte meg az uszítást. Nem is tegnap. Az első telefonszámok se a napokban kerültek ki az oldalra.
Ja, hogy most támadtak be valakit a gittegyletből? Egyből demokraták leszünk és féltjük a társadalmat? Most a Bibó István Szakkollégégimról van szó, amelyhez csatlakozott a fent említett TEK is. Sőt látom, hogy van egy Védegyletes is az aláírók között. Az ő jelenléte értette meg velem a jelenséget. Ezek a fiatalok a hajdani Védegylet kossuthi alapelvéhez méltóan saját ajtajuknál húznak meg a határt a fasizmus előtt.
Ez érdekes, mert ha Bibó is ilyen elveket vallott volna, akkor ma nem lenne sokminden elnevezve róla. Az ő személelete egészen más volt, ő akkor írta egyik alapművét a parlamentben, amikor az utcákon már a szovjet harckocsik dübörögtek.
Szóval következetesen kell demokratának lenni. Nem elég csak akkor, ha a saját szemétdombunkra téved be egy-egy lézengő fasiszta. Az aláírók közt ott találni (elméletileg, mert állítólag moderált a lista) a Hollán utcai ellenakció szervezőit is. Akik azt találták mondani, hogy azért nem voltak ott a Népszavánál, mert Andrassew Iván a népszava publicistája egy Hócípős írásában maga cseszte fel a gojmocisokat. Konkrétan Steve ezt úgy fogalmazta meg, hogy "házhoz ment a pofonért". Ha jók az információim, akkor ugyanez elmondható arról az értelmiségi fiatalról is, aki miatt a szakkollégisták most megrándították a fasiszta vészharangot. Több mint két évtizeddel azután, hogy Spíró György megírta a szerintem 0. kilóméternek tekinthető jönnek című versét.
Persze most nem azt mondom, hogy nem állok oda a támadott személy mellé, ha a fasiszták ténylegesen kezet akarnának rá emelni. A hangsúly most az álszent magatartáson van. Azon, hogy saját közegünket bevédjük és fel vagyunk háborodva, de ha a szomszédra tör rá a horda, akkor mossuk kezeinket felkiáltással maradunk ki a balhéból.
Magyarországon egy fasiszta blokk van, árnyalatnyi különbségekkel. Ez ellen csak összefogva és egységesen lehet és kell küzdeni. Nem felhívásokkal kell felhívni magunkra a figyelmet, hanem ott kell lenni a Hollán Ernő utcában, a Népszavánál, a Békenapon. Azért is, hogy Tomcat ne azon élcelődhessen, hogy 10 év múlva övék lesz az ország, mert kipusztulnak természetes úton az antifasiszták.