Utolérték. Azt hittük, hogy ő nem eshet a rendszert és embereket váltani vágyó simabőrűek keresztüzébe. Ő a létező szocializmus napos oldala volt, amit mindenki szeret. Olyan, mint a traubi, a boci csoki és a nyaraló a balatonnál.
Élete nem volt más, mint küzdelem a simabőrűvel, aki kiírtotta családját és folyton ott járt a nyomában.
Pár nappal ezelőtt Vukot is elérte a rendszerváltás szele. A kis vörös nem menekülhetett. Jött egy náci mangán nevelődött ifjú és jól lefestette a nemzet rókáját. Pontosabban annak szobor mását és kollaboráns bagoly sem lett kímélve. A cinkosoknak is jár a büntetés.
Kár volna ebből a dologból nagy ügyet csinálni. Nem fogunk emiatt fáklyás menetet szervezni. Egyrészt azért, mert az ilyen elmebeteg hülyeségből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az egész jobboldali társadalom állt a suhancok mögött. Másrészt azért sem, mert vuk nimbuszát nem lehet megtörni sem egy szánalmas második résszel, sem pedig egy-egy horogkereszt pingálásával. Persze szomorúak vagyunk. Szomorúak, mert van olyan b@rom ebben az országban, aki tud olyan hülye lenni, hogy egy mesefigura szobrát is meggyalázza.
Ez az akció a mi táborunkba sorolta immár a kis Vukot is. Mi vállaljuk és továbbra is szeretjük. Megvédjük és üzenjük a simabőrűeknek, hogy Vuk nem jut Karak sorsára, NO PASARÁN!.!.!
