Sokszok azzal szembesítenek minket, hogy sokan vannak. Mármint a szélsőjobboldaliak.
Aztán kiderül, hogy nincs igazuk. Nagy volt a lemorzsolódás. Nem lett forradalom, bárhogy szerették volna és a tömegek sem álltak mögéjük. Megmaradatak FIDESZ-nél. Akkor voltak sokan, amikor pár ezer jobboldali látogató asszisztált TV ostromukhoz, emlékmű rongálásukhoz. Aztán az az oldal belátta, hogy vállalhatatlanok azok az arcok, azok a gondolatok, akik feltűntek. Mert klasszikus lumpenprolik. Igen, azok a csávók, akik szeretik a balhét, egy pofon elől nem térnek ki, sőt keresik is a helyet, ahol van egy kis adok-kapok. Az a társadalmi réteg ez, amelyet idáig minden politikai rendszer karhatalma éves gyakorisággal vert végig. Ezt a társadalmi réteget persze nem akarom leírni, ne értsen félre senki, sőt. Ha nem lettek volna ezek a vagány srácok, 56 sem lett volna. És nem lett volna lincselés sem akkor...
Mostanra egyedül maradtak. Remélik a jobboldali győzelmet és azt gondolják, hogy akkor ők is az élet napos oldalára kerülnek. Pedig csak akkor lesz igazán rossz soruk, mivel Orbánék rendelkeznek azzal a társadalmi bázissal, amely alapján oda mernek csapni. És ne legyen kétségünk, oda is fognak csapni. Azt sem tartom kizártnak, hogy gyorsan hűvösre teszik a fél szélsőjobb elitet, ezzel is prezentálva, hogy tudnak rendet tartani és nem szélsőségesek. Immár Vona is elhatárolódik tőlük, érezhetően egyedül vannak.
Talán mindezen dolgok jönnek keresztül Blogin bombagyáros bejegyzéséből. Az elfogytunk életérzés, az egyedül vagyunk életérzés. Igen, ezzel számolni kellett volna. A szélsőjobb lehet szövetséges a FIDESZ számára a nagy háborúban. Olyan partizáncsapatokként tekint rájuk, akik jó, hogy a harcban az élen járnak, de ha eljön a béke, az elsők közt fogják felszámolni ezt a társaságot.
2006-ban, az egyik blogbejegyzésemben erről így írtam: http://szolidaritas.blogter.hu/?post_id=82379
